A könyv letöltéséhez: KLIKK"Az, ami önmagától létező, benned lakozik"
Három csarnokon át vezet az út, ó törődött vándor, fáradalmaid végéhez.
Három csarnok visz, oh „Mára” győztese, a lét három állapotán, át a negyedikbe,
és onnan a hét világba, az örök béke világaiba.
Ha a nevüket tudni akarod, figyelj, és emlékezz!
A első csarnok neve Tudatlanság!
Ez az a csarnok, melyben napvilágot láttál, amelyben élsz, és amelyben majd meghalsz.
A második csarnok neve a Tanulás Csarnoka. Lelked megtalálja e csarnokban az élet virágait, de kígyó tekergodzik minden virág alatt.
A harmadik csarnok neve Bölcsesség, amelyen túl „akshara” határtalan vizei, terülnek el, mely maga a Szent Szellem, a mindentudás elpusztíthatatlan forrása.
Ha biztonságban akarsz áthaladni az első csarnokon, elméd ne tekintse a benne égő gyönyörök tüzét az élet napjának.
Ha biztonságban akarsz áthaladni a második csarnokon, ne állj meg, hogy bódító virágainak illatát beleheld. Ha szabadulni akarsz láncaidtól, ne keresd szellemi vezetődet „Mája” birodalmában.
A bölcsek nem időznek az érzékek gyönyör kertjében.
A bölcsek nem hallgatnak az illúzió csábító hangjára.
Azt keresd, akinek segítségével a Bölcsesség csarnokában úja megszülethetsz, a túlsó csarnokban, ahol az árnyékok ismeretlenek, ahol az igazság fénye elmúlhatatlan dicsőségben ragyog.
Az, ami önmagától létező, benned lakozik, amint e csarnokban is lakozik.
Ha el akarod érni és egyesíteni e kettőt, vesd le az illúzió sötét ruháit. Ahhoz hogy a kettő összeolvadhasson, némítsd el a test szavát, világosságod és az övé közé ne engedj érzéki képeket férkozni. És felismerve tudatlanságodat, menekülj a tanulás csarnokából. Álnok szépségével veszélyes e csarnok és csak megpróbáltatásodra tör. Vigyázz, „lanú”, nehogy ámító ragyogásától elkápráztatva lelked ott idozzön és csalóka fényének rabul essék.
E fény a nagy csábító „Mára” ékszeréből ragyog. Az érzékeket megbabonázza, az értelmet elvakítja és a vigyázatlant roncsként otthagyja.
Az éjjeli lámpád lobogó lángjához vonzott lepke végzete, hogy égett szárnnyal, tapadós olajban lelje halálát. A vigyázatlan lélek, aki nem küzd meg az illúzió gúnyos démonával, „mára” rabszolgájaként tér vissza a földre.
Íme a lelkek serege! Nézd mint lebegnek az emberi élet viharzó tengerén és fáradtan, vérzon, szárnyatörten mint hanyatlik egyik a másik után a dagadó hullámokba.
Orkántól hányattatva, forgószéltől elragadva alámerülnek a habokban, és eltunnek az első nagy örvényben.
Ha a Bölcsesség Csarnokán át, óh tanítvány, el akarod érni az üdvösség völgyét, a különváltság szörnyu eretnekségétol, amely elszakít másoktól, szorosan zárd el az érzékeidet.
Ne engedd elszakadni a Mája tengerébe merült, benned rejlő „ég szülöttét” az egyetemes Szülőtől, hanem zárd a tüzes erőt legbensőbb kamrádba, szíved kamrájába, a Világ Anyjának lakhelyére.
Akkor az, az erő szívedből a hatodik, a középső régióba száll, amely szemeid közt fekszik, s ott az Egy Lélek lehelete lesz, a mindent betöltő hang, Mestered hangja.
Csak akkor lehetsz az „ég vándora”, aki szelek szárnyán, a hullámok felett jár, akinek lépése nem érinti az árt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése